Gólya bál! 

Idegesen boklász, a sorok között. 

Sorakozik, a sok-sok öltöny.

Suhan léptünk, majd helyben jár. 

A túl oldalon, gyönyörű mosoly vár. 

 

Mese dalok szórakoztattak. 

Még várjuk a nyitányt. 

Emlékeim őrzik, a mosolyokat. 

Enyhe izgalom után. 

 

Indulhat a tánc! 

Új esély! 

Régi diák.

Viszont az emlék, az enyém! 

 

Nem más szájából hallom, 

Azt hogy, a táncparketett orral felnyalom. 

Az ágyamban ébredtem fel. 

Emlékszem rád, nem tévedtem el! 

 

Köszönöm nektek az élményeket! 

Mellettetek boldog lehettem. 

Neked különképen! 

Köszönöm a táncot, az emléket 

Megosztás a facebookon

Nagyon jól érzem magam! Néha tehetettlenek érzem magam , az élet erőivel szemben. Hiányzik pár dolog a múltból. De egy helyben állva is hallad ,és imádom éltem,régi ,és új újdonságait.

A Duna

 

Dunán ringó hajó,

Téged is dobbál a víz?

Vagy csak a matrózt?

Kösd ki erősen,még el nem vissz!

 

Gyönyörű habja közt,

Mit éppen lázít a szél.

Egy sirály lebeg,a matróz köt.

Hol vizen,hol égen szál,mint a szél.

 

Elfelejteném,elengedném!

Úsznék,repülnék utána!

De hogy is tehetném ?

Megkött,a köteleség,a bánat.

 

Itthon vagyok,a gondolataimmal.

Gyere! Töltök egy kávét.

Lebegek,a szépség áradataival.

De jó ez!Csirogat a szél.

 

Petőfi és Szabadság között,

Szent Gellért ormai elött.

A tudás két oldalt,

Őrzi a történelmi múltat.

 

Téglái maradnak,

Mint a matróz kötelei.

Az álom folyama,Duna!

Erő az útra,itt lebegnek csodái.

 

 

Megosztás a facebookon

Vajon a szerelem múlandó, vagy csak elfogadjuk a hiányát?

Hiányzik! 

 

Pár szép pillanat, pár szép emlék. 

Mégis hiányzik. 

Elhagyott kóbor kutyaként kóborlók én. 

Így lesz ez mindig? 

 

Megosztás a facebookon